Az iskolabusz, mely minden reggel és délután a falu gyermekeiért jön, hogy elvigye őket az iskolába és haza, csendesen állt a buszmegállóban. Az aranyos, napszítta busz oldalán vidám rajzok mosolyogtak a világra, és mindenki szerette ezt a különleges járművet. Egy barnás-pöttyös kecske, aki a Buszti névre hallgatott, kíváncsian nézelődött a busz mellett, mikor egyszer csak megpillantott egy sántikáló tömpe gólyát.
– Szervusz, kis gólya! Miért tétovázol itt az iskolabusz mellett? – kérdezte Buszti kedvesen.
– Jaj, szia, kecske barátom! – válaszolta a gólya fáradalmasan. – Olyan nagy bajba kerültem. Egy kalapot kellene visszaszereznem, amit valaki elvesztett itt az iskolabuszon, de nem találom sehol.
Buszti szeme rávillant a busz ajtajára.
– Ne csüggedj, kedves gólya, segítek neked! Lássuk csak, hol lehet ez a kalap!
Persze, hogy mindez nem is volt olyan egyszerű, mert egy titkos kalap volt az, amit kerestek. A történetük egészen különleges volt. Egyszer egy nagy tudományos találkozóra vittek a faluba egy különleges kalapot, ami képes volt mágikus módon megoldani minden matematikai feladatot. Az egyik gyerek, egy kíváncsi kisfiú, véletlenül elhagyta a buszon ezt a varázslatos találmányt.
Buszti és a gólya, akit végül Glóriának hívtak, felmásztak az iskolabusz lépcsőin. Az ajtó nyitva volt, így mindenféle különleges akadály nélkül beléphettek. Az utastérbe lépve egy csillogó ruhafogas mellett elhaladtak, ahol világos rámás rajzok, színes radírok és rengeteg különféle kacat hevert szétszórva.
– Nos, gólya barátom, elképzelésed van-e, hol kezdjük a keresést? – kérdezte Buszti.
– Talán a hátsó sorban – gondolkodott el Glória. – A gyermekek gyakran ott ülnek, mikor titkos kincseiket rejtegetik.
Elindultak hát hátra, és az úton számtalan aprócska kalandot éltek meg. Az egyik ülés alól egy aprócska béka ugrált elő, és hangos ribbit-ekkel zavarogta meg őket.
– Ribbit, ribbit! Ti is a kalapot keresitek? – kérdezte a béka.
– Igen, pontosan azt! Tudsz valamit róla? – kérdezte izgatottan Buszti.
– Ribbit, nos… Az ülések alá kellene nézni, talán ott rejtőzik – javasolta a béka.
Elkezdtek kutatni, minden egyes ülés alá benézették. Egyszer csak Glória felkiáltott:
– Lám, itt van! – Az egyik ülés alatt megtalálta a rejtőzködő kalapot.
Éppen amikor Buszti és Glória már éppen meg akarták ragadni a varázserejű kalapot, az hirtelen felugrott a helyéről, és elrepült a busz belsejében. Olyan volt, mintha valaki irányítaná…
– Ezt meg hogyan csinálta? – kérdezte ámulattal Buszti.
– Valaki vagy valami biztosan trükközik velünk – válaszolta Glória komolyan.
Ebben a pillanatban az iskolabusz hűséges borzos sünje, Sünuci, megjelent egy rejtett ajtóból. Egész éjjel a buszon aludt, hogy senki se sértse meg a buszt.
– Sziasztok, mit kerestek itt az éjszaka közepén? – kérdezte mosolyogva Sünuci.
– A varázserejű kalapot, amit a kleine Linked, az egyik kisgyerek vesztett el – válaszolta Glória magyarázkodva.
– Ó, azt a kalapot én őriztem meg, mert tudtam, hogy különleges. De tessék, itt van – és előhúzta a kalapot egy titkos fiókból az egyik ülés alatt.
– Nagyon köszönjük, Sünuci! – örvendezett Buszti, és Glória is hálásan nézett.
– Most már mind a helyére kerül – mondta Sünuci. – De vigyázzatok, ne veszítsétek el megint!
Mosolyogva visszasétáltak az iskolabusz bejáratához, ahol Sünuci kedvesen intett nekik búcsút.
Ahogy kiléptek a buszról, az első reggeli napsugarak már éppen kibukkantak a horizontról. A falu csendes utcái lassan megteltek élettel, gyermekek viháncolása és nevetése töltötte meg a levegőt. A két barát, Buszti és Glória, büszkén lépkedtek a házaik felé, tudva, hogy sikeresen teljesítették küldetésüket. A kalap pedig visszakerült a kis Linked kezébe, aki hálásan mosolygott rájuk.
– Nagyon köszönöm – mondta vidáman Linked. – Már azon gondolkodtam, hogy soha többé nem találjuk meg!
– Nem hagytuk volna, hogy ez megtörténjen – válaszolta Glória mosolyogva. Buszti is odanyomta orrát Linked kezéhez, boldogan mekegve.
Attól a naptól kezdve, amikor valaki elveszített valamit a faluban, tudták, hogy Buszti kecske és Glória gólya mindig készen állnak segíteni. Az iskolabusz pedig továbbra is vidám hely maradt, ahol minden nap új varázslatos kalandok történtek.
