A hajnal első sugarai már bekúsznak a sünfákon és az álommanók, mint gyöngyszemek, lassan feloldják a ködös köntöst, amely az éjszakát körbeölelte. Már az első madarak is csevegni kezdenek, mintha csak azt mondanák: Kelj fel, új nap virrad!. Az erdő szélén, ahol a fű zölden, a virágok tarkán nyílnak, egy kis lakókocsi húzódik meg, mint egy nagy teknősbéka, amelyet bújtat a természet. Itt lakik egy kíváncsi és találékony fiú, Dávid, akinek mindene a kaland és a felfedezés vágya.
— Jó reggelt, világ! — kiáltotta Dávid, mikor kibújt az ágyneműje meleg öleléséből. Ma egészen különleges napnak érezte a reggelt, hiszen a kalendárium piros betűkkel üzenett: ma van a tízedik születésnapja. Jobbra nézett, ahol az apró konyhasarok hívogatta reggelivel, balra pedig az aprócska asztal várta, hogy újra körülülje. A kis lakókocsi talán nem volt hatalmas, de minden szeglete csodákat rejtett.
Dávid könnyedén lépkedett az asztalhoz és már éppen leült volna, amikor meglátott az asztalon egy régi, bőrkötésű könyvet, amit még sosem vett észre. A könyv borítóján különös jelek és ábrák tündököltek, mintha csak egy titkos üzenetet rejtene.
— Hova került ez a könyv? — csodálkozott Dávid, miközben óvatosan a kezébe vette. Nem volt nehezebb a többi regényénél, de valahogy mégis súlyosnak tűnt, tele titkokkal és történetekkel, amelyeket csak felfedezni vár.
A könyv első oldalára írott sorokba is beleolvasta:
Kalandor, ki kezedbe veszed e lapokat, tudd meg, hogy varázslat rejtőzik köztük. Minden szavuk egy új világba invitál, ahol a lehetetlen lehetségessé válik, és az álmodozásnak határát nem szabja semmi!
Dávid szíve hevesebben kezdett dobbanni, és mikor kinyitotta a könyvet egy véletlenszerű oldalon, úgy érezte, mintha maga a tér is eltorzult volna körülötte. A könyv lapjai olyan szikrákat szórtak, mint a tűzijáték apró csillagai sötét éjszaka.
— Ki vagyok én, hogy ezt a varázslatot használjam? — motyogta meghökkenve, de a történet sodrása már el is ragadta. Mert ugye, hogy kell lennie egy kis fiúnak, aki születésnapján a csodák közepébe csöppen!
És a lakókocsi olyan helyre repítette, amit eddig csak álmaiban látogathatott meg. Az ablakon át behömpölygött a tenger illata, és nem a megszokott fákat látta, hanem egy varázslatos kikötőt, ahol a hajók színes vitorlákban pompáznak.
— Micsoda csodás világ! — sóhajtott elragadtatással.
De ekkor észrevett valamit a könyvben. Azt írta, hogy a varázslat csak akkor tartós, ha az utazó megoldja a kötet által rejtett feladványokat. Ha kudarcot vall, akkor a kaland végén visszaküldi őt oda, ahonnan jött, anélkül, hogy emlékeznék a kalandjaira.
Mindjárt megjelent egy cica, a szörnyű cuki dolgok nevében beszélt hozzá:
— Dávid, te vagy a választott, aki oldja meg a rejtvényeket. Csak bátorság és elszántság kell hozzá.
— De hogyan, hiszen csak egy egyszerű fiú vagyok?
— A bátorság mindig benned van, csak meg kell találnod azt a helyet a szívedben, ahol a mersz lakozik. És ne feledd, néha a legnagyobb bátorság apróbbnál apróbb lépésekben rejlik.
Dávid bátran bólintott, és úgy döntött, hogy készen áll a kihívásokra, hiszen a különleges könyv nem véletlenül találta meg őt ma, a tízedik születésnapján.
A feladványok pedig mind olyanok voltak, hogy közben játékban, nevetésben és varázslatban volt része. Egyik pillanatban bátorságának bizonyítására egy sárkányt kellett megcirógolnia, akitől először tarthatott is, de aztán a két tűzokádó barátokká váltak. A másik pillanatban egy elzárt kincses sziget rejtélyét kellett megfejtenie, ahol egy szív alakú kulcsot talált, ami egy hatalmas könyvet nyitott ki, tele újabb izgalmas kalandokkal.
A könyv minden új oldala újabb és újabb világokba vezette Dávidot. Látta a hold sötét oldalán lépkedő tündéreket, megsimogatta a Nílus partján növekvő kék lotuszokat, és még egy igazi varázslótól is tanult egy-két bűvös igét.
Ahogy elteltek az órák, Dávid bármerre is nézett, mindig izgalmas felfedezésre bukkant. A könyv lapjain olyan igazságok és titkok voltak, amiket csak a legvállalkozóbb szívű kisfiúk fedezhettek fel.
Végül, a naplementével együtt Dávid visszatért a lakókocsihoz.ő aznap több kalandot élt át, mint bármely másik nap. Miközben a könyv lapjaira pillantott, már tudta, hogy a valódi varázslat az ő fantáziája és őszinte szíve volt, amely képessé tette őt arra, hogy felfedezze a lehetetlennek tűnőt. Az elmúlt órák során tapasztaltak mindig vele maradnak, mint az élet édes és csodás ajándékai.
Dávid boldogan sóhajtott egyet, majd a könyvet visszahelyezte az asztalra, tudva, hogy ennek a varázslatos utazásnak sosem lesz igazi vége, hiszen minden új oldal egy új kaland kezdete.
