Volt egyszer egy bátor és leleményes doktor, aki megértette az állatok nyelvét, és tanya melletti klinikáján nem csak embereknek, de az állatoknak is segített. Doktor Benedeknek hívták, és híre szárnyra kapott, hogy a legnehezebb eseteken is képes csodát tenni.
Egy vasárnap reggelen, mikor az égbolt telenyomva bárányfelhőkkel készült a délutáni esőre, Doktor Benedek az ajtajától nem messze állva nézte, ahogy a kertben, gyógynövényeket termesztenek. Tarka napernyője alatt a madarak csicsergése mellett várta első betegeit.
— Doktor úr, segítsen rajtam! — rekedtes hangon szólalt meg hirtelen a lábai mellett egy öreg varangy, aki ki tudja honnan ugrott elő.
— Még sosem láttam varangyt, aki beszél, — csodálkozott Benedek, míg leült a padra, hogy szintmagasságba kerüljön a kérőjével. — De mondd, kedves varangy, mit tehetek érted?
— Látja, doktor úr, a tó, ahol szoktam fürdeni, mosakodni, tele lett mérgező algával, és borzalmasan viszket a bőröm.
Doktor Benedek bólogatott, majd intett a varangynak, hogy kövesse a rendelőjébe, és útközben ugrásait figyelve, meglepődve látta, hogy nincs is rajta a jellegzetes zöld ruhája. Valami vékony, kék nadrág volt rajta, ami amolyan minősíthetetlen anyagból készült.
— Furcsa látvány vagy ebben a kék nadrágban, kedves varangy! — nevetett fel Benedek, miközben a kicsi állatot vizsgálta.
— Ó, ez? Ez az emberi varázslat eredménye, — felelte a varangy. — Egyszer egy szokatlanul nagy zivatarban menedéket kerestem, és egy elhagyatott házba bukkantam, ahol csak ez a kék nadrág hevert. Miután belebújtam, meglepő dolgok kezdtek történni velem. Elkezdtem beszélni, érteni az emberek nyelvét, és sokkal többet gondolkoztam a világról. Most viszont ez az áldás átokká vált, mert a viszkető bőrrel alig tudok koncentrálni.
Benedek komoly arccal hallgatta a varangy szavait, és megértően bólintott.
— Nézzük meg, mi tehetünk a bőrödön, — mondta, miközben finoman ujjai közé vette a zavaros, foltos bőrt. — Egy speciális gyógynövényes krémet kellene készítenünk számodra, ami enyhíti a viszketést és tisztítja a pikkelyeidet.
Így aztán belekezdtek a munkába. Doktor Benedek először is néhány friss növényt szedett a kertjéből, mint a körömvirág, mályva és kamilla, majd melengető tűz felett óvatosan összekeverte őket egy régi, zománcos fazékban. A varázslatos krém illata hamar betöltötte a helyiséget, s ott ültek a varangy és a doktor, beszélgetve a világról és a természetről, miközben várták, hogy kihűljön az elegy.
Amint kész lett, Benedek finoman a varangy bőrére kente, s miközben dolgozott, hallotta, ahogy vendége nyugodtabban lélegzik, és viszketése apránként enyhülni kezd.
— Ó, doktor úr, olyan könnyebbülést érzek, — sóhajtott a varangy, aki máris frissebbnek és boldogabbnak tűnt.
— Örömmel segítettem, — mosolygott Benedek. — De mielőtt távoznál, el kell mondjam, hogy ez a nadrág feltehetőleg varázslatos tulajdonságokkal bír, így vigyázz vele! Megölelhet az élet valamilyen különleges kalandja.
A varangy bólintott és elégedetten mormolta.
— Megígérem, doktor úr. És köszönöm a segítségét. Még jövök, ha segítségre van szükségem, és én is a segítségére leszek, ha valaha a természet rejtelmeiben tanácsra van szüksége.
Ezzel a bölcs és erős varangy búcsút intett, és a patak felé ugrált, hogy újra élvezhesse a tiszta vizet. Doktor Benedek pedig elégedetten állt bent a klinikája ajtajában, és nézte, ahogy a távolban a nap átvilágít a sűrű felhőkön, szívet melengető fényt szórva a tanyára.
A nap további részében is érkeztek páciensek: mókusok, akik ugrabugráltak az ágaktól Benedekhez, és éső rigók, akik a harmatos fűben kerestek enni valót. De Benedeknek aznap már nem volt akkora bonyodalom, mint a beszélő varangy nadrágja. Mielőtt a Hold magasra kúszott volna az égen, a bátor doktor mosolyogva lépett ki az ajtón, egy újabb csodálatos napot lezárva a tanyán.
