Messze földön híres volt a Zöldszemű park, ahol minden sarkon varázslat leste a látogatókat. Nem voltak kivételek sem az állatok, sem az emberek. Mindenki számára tartogatott valami különleges meglepetést. Ezen a vidám helyszínen élt Lala, a kíváncsi kis láma.
Egy hűvös tavaszi napon Lala barátaival, Mollival a mókussal és Bobóval, a vidra csemetével játszadozott a park legnagyobb dombjánál. Az északi sarkon állt a híres Csillámló Csúszda, melynek tetejéről a park minden zegét-zugát belátni lehetett.
– Nézzétek csak, látom onnan az egész világot! – mondta izgatottan Bobó, miközben egy messzelátón keresztül kémlelte a horizontot.
– Hú, de izgalmas! Fel akarok mászni én is! – kiáltott fel Molli, mint mindig, most is tele volt lendülettel.
Lala nem volt olyan bátor, mint barátai, de nem akarta kimaradni a kalandból. Ahogy indulni készült, észrevett valamit a csúszda alatt. Egy régi, rozsdás kulcs hevert a fűben, mintha valaha elásták volna, és most a véletlen miatt került elő. Kiemelte a kulcsot, majd gyorsan barátai után rohant.
– Nézzétek mit találtam! – szólalt meg Lala, miközben a kulcsot lobogtatta előttük.
– Ez meg mi csuda lehet? – kérdezte Molli, ugrándozva körülötte.
– Egy régi kulcs, talán egy kincshez vezet! – ábrándozott Bobó, aki mindig híres volt a fantáziájáról.
– Hú, menjünk, keressük meg, hová illik! – döntött úgy Molli, óriási csillogással a szemében.
Elindultak hát az ösvényen, ami a park belseje felé vezetett. Ahogy haladtak, Lala hirtelen különös morajt hallott a bokrok közül. Megszaporázta a lépteit, de egy furcsa csábítás is hatalmába kerítette. Egy ódon épület állt ott, amit elkerültek a park lakói.
– Talán itt próbáljuk meg? – javasolta Lala, és közelebb lépett az ajtóhoz, hogy kipróbálja a kulcsot.
Amint a kulcsat elforgatta, az ajtó nyikorgás közepette kitárult. A belsejében titokzatos fényszál futott végig. Az épület belső terében régi játékok, hinták és persze egy hatalmas csúszda állt, ami sokkal magasabb és meredekebb volt, mint a kinti!
– Kééé!!!! – ujjongott fel Molli, – Fantasztikus!
– Ez lehet a Csoda Játszótér! – suttogta ámulattal Bobó. – Régen hallottam erről mesét, de sosem hittem el.
– Mi lenne, ha felülünk erre a csodás csúszdára? – kérdezte Lala, akinek minden izma remegett az izgalomtól.
– Hát, persze! – válaszolt Molli lelkesen.
Lala lépett először a csúszda tetejére, majd sorban követték barátai. Ahogy elindultak a csúszdán, érezték, hogy valami varázslatos energia veszi őket körül. Furcsa, álomhoz hasonló világba csusszantak, ahol a fák beszéltek, a patakok dallamosan énekeltek, és minden fa alatt egy újabb kaland várt rájuk.
A csúszda végén Lala, Molli és Bobó egy aranyozott kapu előtt találták magukat. A kapu mögött egy titokzatos, fényes szobor állt: maga a játszótér őrzője, Sir Csiguszka, a bölcs csiga.
– Mi járatban vagytok itt, ifjú kalandorok? – kérdezte Sir Csiguszka.
– Csak játék közben találtunk egy kulcsot, és azt hittük, valami érdekeset nyit majd – mondta zavartan Lala.
– Nos, a kalandaitok éppen csak most kezdődnek – mosolygott Sir Csiguszka. – Ez a csúszda varázsereje révén minden gyermeket elkötelez társainak segítésében és a titkok felfedezésében. Mostantól ti vagytok a Csoda Játszótér őrzői!
Ezután minden nap visszatértek a parkba, hogy újabb és újabb kalandokba merüljenek Sir Csiguszka kalauzolásával. Megtanulták, hogy a barátság ereje, és a rejtélyek iránti kíváncsiság mindent felülmúló kincset rejt magában. Minden egyes kalandjuk során újabb és újabb segítőket találtak, akik velük együtt fedezték fel a park titkait.✨
A park minden délutánra varázslatos játszótérré változott, ahol nem csak a gyerekek, de a felnőttek is újra átélhették gyermeki örömeiket, és mindannyian hálásak voltak Lalának és barátainak, hogy segítségükkel megtalálták és megőrizték ezt a varázslatos helyet.
Így történt, hogy Lala, a láma, hatalmas kalandokat élt át barátaival a parkban, ahol a kíváncsi szívek és a titokzatos kulcsok mindig újabb csodákat tártak fel.
