Régen, egy mély erdő közepén állt egy régi, kanyargós toronyház, melynek ajtaját csak a bátrakkal hagyta kinyitni rejtelmes lakója. A ház körül kopár fák álltak, melyek ágai a szélben halkan suttogtak. Ezeket figyelte egy kíváncsi lány, Lili, az ablakából.
Szállj, szárnyra kapott kíváncsiságom, el a titkok földjére! kiáltott fel a lány, éjszaka pedzegetve titkos tervét. Egy régi térkép alapján határozta el, hogy felfedezi a ház titkait, melyet apja egykor mesés történetekkel övezett. A terve már csak egy hűséges társ hiányát érezte, de mint a város láthatatlan vendégét, egyedül kellett nekivágnia a kalandnak.
Ám egy szeles délutánon, miközben a temető mellett sétált, egy titkos jelet talált a fák közt. Egy elhagyatott fakopács feküdt a földön, melybe valaha éles késsel egy napló képét vésték. Pillanatokon belül körbeugrott egy kis kóbor kutya, az ernyedt falevelek közt matatva. Szemei Liliébe kapaszkodtak, mint a rég várt találkozásra érkező jóbarát szemei. A kutya név nélküli volt, így Lili egy új nevet adott neki: Titkos.
Másnap a hajnal első sugarai még alig érintették meg a ház sötét ablakait, amikor Lili nyakába vette a régi dzsekijét, s zsebébe csúsztatta az elfelejtett kopácsot. Titkos lelkesen vágtatott előtte, mintha már ismerné az utat.
A lány és az újonnan talált barátja átverekedték magukat a szúrós bokrokon, és megérkeztek az elhagyott torony előtt. A hatalmas faajtó nyikorgó hümmögéssel engedte őket be a homályos folyosóra. Lili szívét hevesen verte a vágy, így egyik szobából a másikba szökkent, kutatva azt a valamit, ami vezetni fogja őket.
A ház belseje tele volt rejtéllyel, az ódon butorok, porlepte festmények és megannyi elvarázsolt tárgy között érződött valami mágiát sugárzó atmoszféra. Mikor már egy-másik hangra is figyelni kezdtek, nüansznyi koppanásokra, reccsenő lépésekre, Titkos váratlanul megállt egy kiszakadt tapétadarabnál. Egy rejtett ajtóholmi volt ott, ami mögött titkos lépcső kanyarogva invitálta őket egy lehunyt padlásszobába.
A szoba közepén, poros sugarakba borulva, vonzó misztikummal csábított egy bőrkötésű napló. Lili elhunyt nagyapjának írásaival teli volt, akiről csak elszórt emlékek maradtak. A napló oldalain, csupa izgalmas titok és hősi történet bújt meg akár a legfelfedezetlenebb kalandok.
Lili szívvel-lélekkel merült el a történetekben, és egy naplóbejegyzés, mely szerint az igazságot mindánnyian képesek vagyunk megtalálni, bármikor is bukkanhatunk rá, különösen megragadta a figyelmét.
Nagyapja az igazság kutatását hirdette meg életcélul, és bátorította a továbbiakban is mindenkit: aki bátran néz szembe a kihívásokkal, az előbb-utóbb megtalálja a válaszokat is. Lili érezte, hogy ez a lecke nem csak a kalandokra vonatkozik, hanem a mindennapokra is.
A napló böngészése közepette egy lappangó füle mellett megelevenedett egy apró történet a ház eredetéről, ami miatt gyakran kísértetjárta hírében állt. E rejtelmes üzenet azt sugallta, hogy a házban egykor boldog emberek éltek, akik békében szerették volna nyugodni. Azonban egy titkos átok tartotta őket itt, amit csak az igazság tudott feloldani.
Innentől kezdve Lili és Titkos új küldetést éreztek maguknál. A kalandjaik során minden titok, minden rejtély egy-egy része volt a nagyobb kirakósnak. Felfedezték, hogy az igazság gyakran apró mozzanatokban, sőt, a legmeglepőbb helyeken bukkan elő.
A történetük izgalmas fordulatokkal és bátor cselekedetekkel teljesedett ki. A nagy titok hajszolása közben Lili és Titkos megmutatták, hogy a bátorság, kitartás és az igazságosság mindig új útakra vezet. Az igazság diadalának ereje pedig mindig a békét és megoldást hozza a legrejtélyesebb történetekbe is.
