A naplemente narancs fénye átvilágított a városi könyvtár ablakain. A könyvtár polcain sorakoztak a régi könyvek és különleges történetek, de most egy különleges kaland vette kezdetét ezek között a falak között. A polcok mögött, a szűk sarkokban és a hatalmas könyvhalmok között egy kígyó kúszott nesztelenül.
– Szssz, csodás itt minden – gondolta magában a kígyó, akinek neve Kígyó Sziszi volt. Sziszi igencsak otthon érezte magát a könyvek rengetegében, ahol nap mint nap újabb kalandokkal találkozhatott. Egyik délután éppen egy poros lexikont nézegetett, amikor egy különös hang ütötte meg a fülét.
– Csitt, csitt! – hallatszott a suttogás a könyvtár sötét szegletéből. Sziszi megdermedt, majd lassan közeledett a hang forrása felé. A polcok mögött egy denevér rejtőzött, Réthy, a repülő bátor.
– Sszia, RRéthy! Mit csóinálsz Te itt? – köszöntetett Sziszi.
– Sz-szia, Sziszi. Egy különös dolgot találtam itt a könyvtárban, és szükségem van a segítségedre. – A denevér csillogó szemeivel nézett rá, majd elővett egy régi térképet.
– Ezen a térképen van egy elrejtett kincs, és tudom, hogy a kulcs is itt van valahol ebben a könyvtárban. – mondta Réthy izgatottan.
– Kulcssz! Miféle kulcss? – kérdezte Sziszi, szemei kíváncsian villogtak.
– Egy régi, arany kulcs, amely elvezet minket egy titkos ajtóhoz. Az ajtó mögött hatalmas kincs rejtőzik. – felelte Réthy.
Sziszi izgalommal és némi félelemmel tekintett Réthyre. De a kalandvágy gyorsabban nőtt benne, mint a félelem.
– Akkor induljunk el megkeressük a kulcssot! – döntötte el végül Sziszi.
Az éjszaka csendjében, amikor a könyvtár már zárva volt, Sziszi és Réthy kirándulni kezdtek a könyvek között. Egy nagy atlasz mögött érdekes dologra lettek figyelmesek: egy régi, rozsdás kulcs fénylett a könyvek mögött.
– Ez azs! Megtaláltuk! – kiáltott fel Réthy.
– Igazsán? Nem elhisszlem! – vigyorgott Sziszi, és kinyújtotta a nyelvét, hogy átvegye a kulcsot. Aztán hirtelen egy régi könyv lapjai megmozdultak, és a könyv orrával Filius, a középkorú könyvtáros lepte meg őket.
– Mi folyik itt? – kérdezte a vártátlanul megjelenő könyvtáros.
Réthy és Sziszi egy szempillantás alatt elrejtőztek egy sötét sarkba.
– Ne mozdulsz, ssz. – suttogta Sziszi.
– Nyugiss meg, nem vettés észre! – válaszolta Réthy.
Filius gondosan végignézte a könyveket, aztán elment valamiért. Miután biztosak voltak benne, hogy egyedül vannak, folytatták útjukat a könyvtár mélyébe. Ám az elképesztően sok könyv és polcos útvesztő miatt nehezen találták meg a megfelelő helyszínt.
Az alsó szintre érve, egy különös falra bukkantak, amelybe rejtett ajtót véstek. A kulcsot bedugták a zárba, és egy halk kattogással az ajtó feltárult. A sötét belső tér hatalmas lehetőségeket rejtett magában.
– Akkor nosza! Nézzük meg, mi vár ránk odabenn! – mondta bátran Réthy, majd együtt beléptek a titkos szobába. A szoba falai tele voltak ősi szövegekkel és különleges térképekkel, amelyek mind titokzatos kincsek helyét mutatták.
De nem egyedül voltak a szobában. Filius az egyik sarkban ült egy régi székben, és egy kicsi dobozt tartott a kezében.
– Hagyjátok abba a keresgélést, kis barátaim! Ez az a kincs, amit keresnek. – mondotta Filius, ahogy türelmesen várt rájuk.
Sziszi és Réthy torka elszorult. Nem tudták, mi lesz most.
– Bocsáss meg nekünk, nem tudtuk, hogy neked kell az a doboz. – suttogta Réthy bátortalanul.
Filius arcán megjelent egy mosoly. – Semmi baj. Tudom, milyen izgalmas a kaland. Ez a doboz valójában a régi könyvtár rejtett kincsei közé tartozik. De Ti is részesei lehettek ennek a kalandnak. Mi lenne, ha együtt fedeznénk fel, mi van benne?
A két kis hős összenézett. Hogyne szerettek volna részt venni a kincs feltárásában!
– Hogyne! Nagyon szeretnék! – kiáltották egyszerre.
Filius óvatosan kinyitotta a dobozt, és belőle egy kis spirál füzet került elő. A füzetben régi mesék és térképek voltak, amik a régi könyvtár rejtélyes történeteit tartalmazták.
– Ez a doboz nem aranyat vagy ékszereket rejt, hanem az igazi kincset: a tudást és a történeteket. – mondta Filius elragadtatva.
– Igen, a történetek minden kincsnél értékesebbek. – ismerte el Sziszi.
Ettől a naptól kezdve Réthy és Sziszi elhatározták, hogy minden este eljönnek a könyvtárba, hogy újabb és újabb történetekkel gazdagodjanak és együtt fedezzenek fel titkokat. Filius is gyakran társult hozzájuk, és így lett a városi könyvtár a három barát közös búvóhelye a kalandok világában.
A könyvek között mindig újabb és újabb csodákra bukkantak, és a kulcs, amit találtak, emlékeztette őket, hogy az igazi kincsek néha a legváratlanabb helyeken rejtőznek el. A városi könyvtár pedig mindig örömmel fogadta őket, és a polcokon sorakozó régi könyvek újabb és újabb titkokat meséltek nekik minden egyes este.
– Mindig lesz egy újabb könyv, egy újabb történet és egy újabb kaland vár ránk – mondogatta Réthy, és Sziszi egyetértően bólogatott.
Így hát a három jó barát továbbra is fedezte fel a könyvtár rejtélyeit, és egyre mélyebben merültek el a varázslatos történetek birodalmában, miközben közösen éltek meg mindent.
És ha egyszer eljutsz a városi könyvtárba késő este, talán Te is találkozhatsz Sziszivel és Réthyvel, és együtt fedezhetitek fel az éjszaka történeteit.
