Hajnalodik, a nap első sugara kíváncsian kukucskál be a folyóparti nádasba, ahol Berci, a kalandvágyó béka ébredőben van. Berciben ma is ég a vágy, hogy valami izgalmas és rendhagyó történjen vele. Nem is sejtette, milyen különleges napnak néz elébe.
Alig pár ugrásra a nádastól egy kikötő bújik meg, ahol hajók sorakoznak. Az egyik legnagyobb hajón, ami oly büszkén állt a vízben, mintha az őt körülvevő hullámok is tisztelettel adóznának neki, megpillantott egy furcsa tárgyat, ami nem sokkal később nagy szerepet játszott az életében. Ez volt az a rádió, ami véletlenül a hajó fedélzetén felejtődött.
– Csak nem egy újabb unalmas nap következik? – morogja magában Berci, amikor hirtelen meghall egy mély hangot a víz felől.
– Hé, te ott, a zöld sapkás! – szólítja meg valaki.
Berci körülnézett, de csak vizet és hullámokat látott. Aztán észrevett egy embert a hajón, aki vidáman integet felé.
– Igen, te! Gyere közelebb!
Kíváncsiságtól vezérelve, Berci ugorhatott egy nagyot, és a hajó oldalánál kötött ki. Közelről látta meg az apát, aki a hajó fedélzetén állt, egy rádiót szerelgetve. Az apa, aki éppen pihenőnapját töltötte a hajóján, meglepődött, amikor a béka ugrásait hallotta.
– Hűha! Egy béka! Hogy kerültél ide? – kérdezte az apa, miközben lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye az új jövevényt.
– Kalandra vágytam! – bökki ki Berci bátran.
– Nos, akkor jó helyen jársz! Éppen próbálom megjavítani ezt a régi rádiót, de valahogy nem akar működni. – mutat az apa a rádióra.
– Talán tudok segíteni! – kínálkozik Berci, bár ő maga sem tudja, hogyan.
A kettőjük között egy különös barátság szövődik, miközben a rádiót szerelgetik. Az apa beszél arról, milyen a tengeri élet, és hogyan kell navigálni a hatalmas hullámokon, míg Berci osztozik vele a békák izgalmas világáról. Egy váratlan pillanatban, mikor Berci véletlenül egy zöld gombra ugorva nyomakodik a rádión, hirtelen életre kel a készülék, és dallamos zenét kezd el játszani.
– Hatalmasat szóltál, Berci! – nevet az apa. – Nézd csak, megjavítottad a rádiót!
– Képzeld, még sosem csináltam ilyet! – vigyorodik el Berci büszkén.
Ahogy a zene tölti be a hajót, úgy lesz belőle egy varázslatos hely, ahol ember és béka együtt táncol a fedélzeten, a tenger sójának illata és a friss szellő körüllengi őket. Az apa rájön, mennyire hiányzik a kalandokra és a különleges pillanatokra, amikor egy kis segítséggel és bátorsággal valóban csodák történhetnek.
Az apa és Berci egyre jobb barátokká válnak, és számtalan új kalandba vágódnak együtt. Egyszer egy viharos éjszakán, amikor a hullámok dühösen táncolnak, a hajóval bajba kerülnek. Az apa és Berci együtt dolgoznak, hogy megmentsék a hajót a zúzmarás hullámoktól, és végül sikerül is nekik. Ilyenkor látszik meg igazán, hogy a legnagyobb kihívásokat is képesek legyőzni, ha összefognak és segítik egymást.
Ahogy telnek a napok, Berci és az apa egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A béka megtanulja, hogy a béke és a szépség nemcsak a víz mélyén, hanem a szívében is megtalálható. Az apa pedig rájön, milyen nagy kincset jelent egy ilyen különleges barátra szert tenni.
Egy nap, amikor a hajó visszatér a kikötőbe, Berci szomorúan búcsúzik az apától, aki hálásan köszöni meg a béka minden segítségét és társaságát. Megígéri, hogy újra találkoznak, és új kalandokba vágódnak majd együtt.
Ahogy Berci a part felé veti magát, szíve telve örömmel és emlékekkel, rádión a hajón tovább szól a dallam, megőrizve a emlékeket az együtt töltött boldog órákról. A béka pedig egyre csak ugrál, egyre csak remélve, hogy a következő kaland már csak egy ugrásnyira van tőle.
