Valamikor a színes ősz derekán, amikor a levelek aranyló szőnyeget terítenek a városi parkok útjain, megesett, hogy Bori, az egyébként is igen kíváncsi tehén, elhagyta megszokott legelőjét. Nem, nem a friss fű vonzotta őt, hanem a tudás szomja: a városi könyvtár, ez a titkokkal és történetekkel teli csodavilág várta, hogy felfedje előtte rejtelmeit.
Bori úgy gondolta, ez nem lesz akármilyen nap: felvette legcsinosabb, pettyes nyakörvét, és biztonság kedvéért magával hozta színes esernyőjét is, hiszen a könyvek és a szemerkélő eső örök ellenségek. Nem tudta, hogy aznap szokatlan kalandok sorozata várja.
Mikor megpillantotta a könyvtárat a távolban, a szíve hevesen dobogott a mellkasában. Aztán észrevette, hogy nem egyedül áll a nagy tudás kapujában. Egy ravasz róka feszített ott, peckesen, szemtelen vigyorral az arcán.
— Jó napot, kedves róka! Te talán olvasni szeretnél? — köszöntött Bori bizonytalanul, miközben megemelte az esernyőjét üdvözlésül.
— Jó napot, én csak Füles — mosolygott a róka. — De valóban kedvem támadt egy kis kalandhoz a könyvtár falai között. Elkísérsz?
Mielőtt Bori tehette volna előre a következő lépését, Füles már hívóan integetett, hogy csatlakozzon hozzá. Lépegettek át a könyvtár díszes bejáratán, ahol a tudás és a kaland illata már messziről az orrukba csapott. Nem voltak szokványos látogatók; a könyvespolcok között flangáló emberek meglepetten bökötték meg egymást, midőn meglátták őket.
— Nézz oda, egy tehén és egy róka! Ez csak a varázslat lehet! — suttogták, de Bori nem hagyta magát eltántorítani. Ó, amint közelebb értek a polcokhoz, a történetek csak úgy hívták őket.
— Hogy tudsz választani a sok közül? — kérdezte Bori, lenyűgözve.
— Hm, nekem a mesék a kedvenceim, de a kalandregények sora is csalogató — mosolyodott el Füles, majd egy villaáram-szerűen összeálló ötlettel előállva hozzátette: — Mi lenne, ha megkeresnénk egy olyan könyvet, amin mindkettőnk neve szerepel?
Bori így keveredett bele a talányok világába, ahol minden karakter nevével ellátott könyvet kellett átnézniük. A lányoknak szóló mesekönyvek bridzsaskáján táncoltak át, a hős lovagok kötetének zárkái között kullogtak, de a nevüket nem lelték meg.
Ekkor történt meg az, amitől minden kaland szívet melengetővé válik: egy eldugott sarokban, egy zegzugos polcon felfigyeltek egy régi, poros, de csillogó betűkkel díszített kötetre: A Bátortalan Tehén és a Kalandvágyó Róka. Arcukon elámulás, szemeikben gyermeki öröm jelent meg.
— Ki gondolta volna, hogy rólunk is szól egy történet! — sóhajtott el Bori, tisztában azzal, hogy az életben először van jelen egy könyvben.
— Csupán egy könyvtárlátogatástől várt el bennünket az örök élet — mondta Füles, majd együtt elhelyezkedtek az egyik kényelmes sarokban és elkezdték lapozni a történetüket. Az idő elszaladt, miközben a szavak élővé váltak, új világok nyíltak meg előttük, és Bori megértette, a tudás mellett a barátság is meghatározó része az életének.
Mire kifelé indultak, a könyvtár már kezdett elcsendesedni. Most azonban a bőrük alá szökött a varázslat, és abban a pillanatban tudták, hogy örök barátság született köztük. Az esernyő megint a kezükben, ami nem csak az eső, de az unalom ellen is védett ezúttal.
Arcukon játékos mosollyal és szívükben kalanddal, megígérték, hogy visszatérnek a képzelet és a tudás birodalmába, és legközelebb talán már újabb kalandokat is megoszthatnak az olvasósarok pajkos gyermekközönségével, hiszen a mesék sosem érnek véget, csak újra és újra kezdődnek…
