Zivataros viharban vágtatott át a sötét erdőn Sir Cedric, a bátor lovag, akinek palástja úgy lobogott a szélben, mint egy éjféli viharfelhő. Küldetést teljesíteni indult: eltűnt egy hatalmas könyv, amivel a templom papjai egymásnak írtak titkos üzeneteket. Sir Cedric szíve heves dobogással várta az ismeretlen kalandokat. A templom, ahol a könyvet utoljára látták, már ezer éve állt egy sziklás domb tetején, fenséges tornyaival, amiket csak a legélesebb szemek vették észre a ködös távolból.
Amikor a lovag megérkezett, az ég csendesedni kezdett, és a templom kőfallal övezett kapuja nyikorgó hanggal nyílt meg előtte. A templom belseje mély csendben úszott, a mennyezet támogató oszlopai közt a fény törékeny sugarai táncoltak. Sir Cedric leemelte sisakját, és tiszteletteljes léptekkel haladt a hajós üreges térkövein át.
— Ó, Szent Lélek, vezess a könyv rejtekéhez — suttogta halkan, miközben kezébe vett egy lámpást az egyik oltárról.
Szobrokkal teli félhomályos folyosókon áthaladva érezte, hogy valami különös rejlik a kövek mélyén. Egy térkép jutott eszébe, mely a templom egy eldugott zugát fejtette meg. Egy ódon szökőkút mellett megállt, és eszébe jutottak a térképen látottak: egy titkos kapcsoló, valami, amit meglökve az igazság színre lép.
— Haha, de én nem ijedek meg egy kis rejtvénytől! — kiáltotta, és az izgatottság hangján már-már gyermeki kacaj szűrődött ki. Csodálatos volt, ahogy a vízcseppek csilingelve pattogtak a szökőkút tükrében. Figyelmét egy pillanatra lekötötte egy apró veréb, amely egy kővirág mélyedésében fürdött vidáman, majd jobban a szökőkútra figyelt.
Megközelítve megpillantott egy kiálló követ, amely érezhetően mozdítható volt. Kíváncsian, de óvatosan tolta meg a követ, mire hirtelen a talp alatt moccanó föld jelezte: rejtelmek útjára tévedt. A szökőkút halkan mordulva megindult, és lassan félrecsúszott, mögötte pedig egy föld alatti lépcső vezetett lefelé.
— Egy ősi titok nyújtotta kezét felém — mondta szívén kezét tartva, ahogy lassan merészkedett a lépcsőn alá. Mécsese fénye csaknem elbukott a mély, folyosószerű üregben, melynek falait rejtélyes szimbólumok és freskók borították. A földgömb és az égitestek árnyképei táncoltak a falakon, mintha egy ősöreg tudás könyve elevenedett volna meg előtte.
Végül egy hatalmas terem tárult a szeme elé, könyvtárszerű polcokkal telezsúfoltan, melyek szinte a magas mennyezetig értek. Sir Cedric lassan lépkedett be, miközben a lámpás fénye felderítette a poros kötetek címeit. A kalandor szív dobogó ereivel kereste a titkos könyvet, mely a papok üzeneteit rejtegette.
Hirtelen kis szárnyas lények rajzottak köré. Tündérek voltak, akik mágiától csillogó szemekkel tekintettek a lovagra.
— Kezedben a sors kulcsa, bölcs lovag. A könyvet csak az érdemelheti meg, aki a szív bátorságával rendelkezik — zawihangú hangon szólt hozzá az egyik tündér.
Sir Cedric, morcos arccal, de a feladat súlyát érezve, bólintott. Kutatva tekintett körbe, és az apró tündérek útmutatásával, egy hatalmas, bársony borítású könyvre bukkant, mellyel hozzávetően azonos lehetett a keresett ereklye.
— Csak a szíved hangját kövesd, Cedric! — kacsintott egy másik tündér.
A lovag mély lélegzettel nyitotta ki a könyvet, és csodálkozva pillantotta meg, hogy üzenetek helyett egy térkép volt benne. A papok nem szavakkal, hanem titkos helyekkel és kódokkal kommunikáltak. Sir Cedric elmosolyodott. Itt állt megfejtendő rejtvényekkel tele a kezében, különös utazásra invitálva.
Megtartva a térkönyvet, ki tekintett a terem szemközti falára, ahol egy hatalmas festmény foglalta a teret, ábrázolva a templomot és környezetét minden részletességével. A kaland új fejezetére készült. Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen ódon helyen találkozhat valóságos tündérekkel és olyan titkos tudással, ami minden képzeletét felülmúlja.
Így kezdődött el Sir Cedric új kalandja az elfeledett templom mélyére rejtett titkok felkutatására, tudva, hogy a bátorság és hozzáértés vezérli őt az igazság felé. Müsteri ösvényeken, rég elveszett titkok és kódok világában találta magát. Csak a lángok rezgő fényénél és tündérek repdeső szárnyainál vezetve, Sir Cedric bejárta az elfeledett templom számtalan titkos sarkát, miközben minden csapdáját és megmérhetetlen tudását felfedte.
És odaát, a villámok csapkodása között a sötét égboltban még mindig hallatszott egy érdeklődő kisfiú hangja, ahogy ezen ősi legendák egyikét tűnődve hallgatja, és a történet vége felé kíváncsian felsóhajtott:
— Akkor tehát Sir Cedric, a lovag, megtalálta a titkot?
Nos, az ő kalandja még csak most kezdődött el, és ki tudja, milyen más rejtelme és mesék várnak még arra, hogy fény derüljön rájuk…
