A hatalmas erdőség szélén, ott, ahol a fákat már rétek és mezők váltják fel, állt egy régi, elhagyatott tanya. A tanya kéményéből szürke füst gomolygott az ég felé, jelezve, hogy az öreg kőház fénylő tűzhelye ismét új életre kelt. A tanya belsejében azonban nagy titok lapult. Egy bájos kis házikó, melynek falai körül természet és emberek sok története szövődött, ismét élettel telt meg.
A hatalmas tölgyfaajtón belépve vezetett volna az út az odabent rejtőző világba, de ma különleges vendégek érkeztek ide. Balázs, a bátor vadász, aki a környező rengeteg állatait és növényeit jól ismerte, lelkesen kopogott a csikorgó kapun. Lelke mélyén érezte, hogy valami különleges vár rá ezen a napon.
– Jó napot! Tényleg itt vagyunk? – kérdezte Lizanka, a légies mozdulatokkal teli táncosnő. Haját szokatlanul vörös fonatba kötötte, és a szellő lágyan simogatta puha ruháját, amely úgy hullámzott körülötte, mint a mezők tarka virágai.
– Igen, kedves Lizanka. Ez az a hely, ahol a híres kincs rejtőzik, amiről beszéltek – válaszolta Balázs, miközben bátor mosollyal nézett társára.
Még be sem léptek igazán a kapun, amikor máris egy öreg óra kezdett el csendesen ketyegni, mintha már réges-régen várta volna őket. Az óra egyenletes, ritmikus hangja további rejtett titkok jelei voltak. Balázs és Lizanka kíváncsisága csak fokozódott.
– Hallod ezt? – figyelmeztette Lizanka Balázst.
– Igent mondom neked, érdekesnek tűnik… Talán ez a titkos térkép kulcsa, amiről meséltek – találgatott Balázs a homlokát ráncolva.
A házikó belsejében minden régi, mégis varázslatos volt. A falakat dús szőnyegek és arany keretes képek díszítették. A sarokban egy antik láda állt, amely mintha őrizte volna az évszázados titkokat. Lizanka odasietett a ládához, és kinyitotta azt.
– Igen, nézd csak Balázs! Itt olt egy ősi tekercs és valami ragyogó kincs – mondta Lizanka, és szeme csillogott az izgalomtól.
– Hűha, megleltük! De vajon mi rejlik a tekercsben? – válaszolt izgatottan Balázs.
Balázs lassan kinyitotta a tekercset, és az ősi írások felfedték a tanya történetét. Kiderült, hogy a tanyát egy régi táncos család birtokolta, akik mágikus táncaikkal képesek voltak a természet erejét irányítani. A tekercs azt is elárulta, hogy ha valaki megtanulja az ősrégi táncot, az képes lesz feléleszteni a tanya varázsát.
– Lizanka, hát nem csodálatos? – kérdezte Balázs elérzékenyülve.
– Igen, valóban varázslatos. Szeretnéd, ha megtanítanálak táncolni? – kérdezte Lizanka mosolyogva.
– Természetesen, Lizanka! Minden erőmmel meg akarom tanulni ezt a táncot! – válaszolta lelkesedéssel Balázs.
A táncosnő nekiállt, hogy megtanítsa a vadászt az ősrégi mozdulatokra. Ahogy Lizanka kecsesen és tündökléssel mozgott, Balázs ügyetlenül, de eltökélten próbálta követni őt. A nap fényének sugarai beragyogták a kis házikót, és a két kalandor mozdulatai örökké belevésődtek a régi falak emlékezetébe.
A hősies próbálkozások nem maradtak eredmény nélkül. Az ősi tánc végül életre kelt, és a tanya elkezdett visszanyerni régi fényét. Az elhagyatott kert újra virágokat bontott, a szél lágyan játszott a lombokkal, és a varázslatos fák újra zöldbe öltöztek.
– Látod, Balázs? Sikerült! – kiáltotta Lizanka örömmel táncolva.
– Igen! Ez több, mint amit valaha is reméltem! – mondta Balázs boldogan.
A két bátor felfedező már-már elfeledkezett a veszélyekről, amikor egy árny lopakodott be a tanya udvarába. Egy gonosz varázsló, aki meg akarta szerezni a tanya titkát, figyelmetlen pillanatukban varázsigéket mormolt, hogy ellopja a tánc erejét.
– Óvatosan, Balázs! Egy sötét árny vetült az udvarra – figyelmeztette Lizanka.
– Te ott! Mit keresel itt? – kérdezte Balázs határozottan, kezében íjával.
– Nevetséges kérdések! Én vagyok a varázsló, és azért jöttem, hogy elvegyem tőletek a táncotok erejét – válaszolta a varázsló gonosz mosollyal.
– Nem engedjük! A tánc a mi örökségünk, és mi megvédjük! – mondta Lizanka keményen.
A varázsló varázsbotjával mérges zöld lángokat lobbantott fel, de Lizanka táncával elterelte a figyelmét, míg Balázs képes volt elhárítani a támadást. A szívós küzdelem végül győzelemhez vezetett. A varázsló vereséget szenvedett, és dühösen menekült az éjszakába.
– Megmentettük a tanyát és a varázst! – kiáltotta Balázs, szívében büszkeséggel telve.
– Igen, és soha többé nem kell félnünk tőle – tette hozzá Lizanka mosolyogva.
A két felfedező összekulcsolta kezeit, és úgy döntöttek, hogy innentől kezdve együtt folytatják kalandos életüket. A tanya, amely mostanra tele volt élettel és boldogsággal, mindig emlékezni fog arra a napra, amikor egy bátor vadász és egy légies táncosnő megtörte a sötétség hatalmát, és újra ragyogásba öltöztette a régi házikót.
A mezők, erdők és a tanya mindig is otthont adtak a csodáknak, de most már egy közös történettel gazdagodtak, amit soha senki nem felejt el. A madarak új dalokat énekeltek, és a szellő továbbra is mesélte ezt a különleges történetet, hogy mindenki halljon róla.
FIN
